KIN-251.99

A Dalok könyve

 

A Dalok könyve (Shijing詩經, Si-csing, Si-king) a hagyományos konfuciánus klasszikusok egyike. Összesen 305 költeményt tartalmaz, melyeket a – valószínűleg téves – hagyomány szerint Konfuciusz (Kr. e. 551–479) válogatott össze több mint 3000 versből. A dalok a Kr. e. 11–7. század között keletkeztek. A Dalok könyve négy részre oszlik: a Guofeng (A fejedelemségek szokásai) című rész a legterjedelmesebb (1–160.), ez jórészt a különböző fejedelemségekből származó népdalok szövegeit tartalmazza. A Xiaoya (Kis ünnepi énekek, 161–234.) részben olyan dalok szövegei találhatók, melyeket a hagyomány szerint kisebb előkelőségek ünnepségein adtak elő. A Daya (Nagy ünnepi énekek, 235–265.) főnemesek udvarainak szertartási énekeit tartalmazzák, míg a Song (Himnuszok, 266–305.) rész a királyi udvarhoz kötődik.

 

1

Sirályok ríjjogása,
szirten víz csillogása,
az a lepke-szép asszony,
urának méltó társa.

Elmerül, libeg, felszáll
lótusz és liliomszál;
látlak, lepke-szép asszony,
gondom körötted kószál.

Álmom öblén kutatlak,
napom rád nyíló ablak,
elsüllyedsz s újra felszállsz,
kereslek és siratlak.

Bukdos a békalencse
a vízben föl-le, föl-le;
azt a lepke-szép asszonyt
lantom, gitárom zengje.

Sulyom, sás, szittyó, káka,
mohák gyöngyös homálya;
kísérjen, lepke-szép asszony,
dobom vad buffogása.

KORMOS ISTVÁN FORDÍTÁSA

 

66

Hadba küldték édes uramat.
Jaj, ki tudja, meddig lesz uton,
hová veti sorsa, nem tudom.
Nap hanyatlik, este közeleg,
gunnyaszt már a kakas a rudon,
juhot, ökröt pásztora terel.
Hadba küldték édes uramat,
percre is csak hogy feledjem el?

Hadba küldték édes uramat,
számolatlan múlik sok napom.
Napok, évek? mikor láthatom?
Nap hanyatlik, este közeleg,
kakas bólogat a kőfalon,
gulya, csorda hazaérkezik.
Hadba küldték édes uramat.
Ki gondol rá, hogyha éhezik?

RAB ZSUZSA FORDÍTÁSA

 

87

Uram, ha szeretsz: felgyűrve szoknyám,
átgázolok a Csen vizén;
uram, ha megvetsz; vajjon más embert,
azt gondolod, nem lelek én?
Hej, fiatalság, bolondság!

Uram, ha szeretsz: felgyűrve szoknyám,
átgázolok a Vej vizén;
uram, ha megvetsz: én azt se bánom,
gondolod, hogy nincs más legény?
Hej, fiatalság, bolondság!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA

 

93

Keleti kapuba állok,
seregelvek ott a lányok,
felleg-csordában a lányok,
utánuk én sose szállok;
hova lett a legcsudásabb?
Mással szólni nem kívánok.

Ragyog a várkapu tornya,
lányok raja körbe zsongja,
zúgnak, mint a fűzfa lombja,
mind a szerelmébe fonna;
hova lett a legcsudásabb?
Szomjúságom más nem oldja.

KORMOS ISTVÁN PORDÍTÁSA

 

112

Kop-kop - ütsz a szantál-fára,
kivágod és viszed a folyó partjára,
tiszta és hullámos a széles víz árja.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
mint teszel szert háromszáz messzi birtok magvára?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
mint teszel szert kertedbe-függesztett borz-irhára?
Ama derék nemes ember
nem az álmot lakomázza!

Kop-kop - formálsz kerék-küllőt,
megfogod és viszed a folyó szélére,
a nagy víz csillogva hömpölyög előre.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
lelsz százezer kalászra és háromszáz mércére?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
lelsz faladra-akasztott nemes dámvad bőrére?
Ama derék nemes ember
nem a semmittevés híve!

Kop-kop - kalapálsz kereket,
emeled és viszed a folyó ajkához,
tágas meder árja sokfodrú, kristályos.
Ha nem vetsz, nem aratsz:
lesz valaha termésed épp háromszázmagtáros?
Ha nem vadászol, nem hajtasz:
lesz valaha kertedben fürjecske, kötve fához?
Ama derék nemes ember
nem a tétlenségnek áldoz!

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA

 

113

Kövér patkány, kövér patkány,
ne fald fel a kölesünket!
Három éve szolgálunk már,
nem kíméltél sose minket.
Elég volt, lám, elmegyünk már,
elérjük a boldog földet,
boldog földet, boldog földet,
ott megleljük a helyünket.

Kövér patkány, kövér patkány,
ne rágcsáld az asztagunkat!
Három éve szolgálunk már,
sose nézted a javunkat.
Elég volt, lám, elmegyünk már,
elérjük mi jó honunkat,
jó honunkat, jó honunkat,
ott megleljük igazunkat.

Kövér patkány, kövér patkány,
ne rágd el zöld vetésünket!
Három éve szolgálunk már,
nem becsültél sose minket.
Elég volt, lám, elmegyünk mát,
elérjük a határ-földet,
határ-földet, határ-földet,
sírva nem járunk mi többet.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA

 

154

Hetedik hónapban hullócsillag árad,
kilencedik hónap: osztják a ruhákat,
első hónapban hózivatar van,
második hónapban sok mennydörgés csattan,
ki jó ruhában, ki koldus-rongyban
a tél végéig eléldegélünk,
harmadik hónap: szántani térünk,
negyedik hónapban sietős a léptünk,
velünk gyermekünk és feleségünk,
mezőre ételt hordanak nékünk,
a felügyelő örül, hogy élünk.

Hetedik hónapban hullócsillag árad,
kilencedik hónap: osztják a ruhákat,
tavasz-napokban enyhe meleg van,
a sárgarigó fütyül a lombban,
lányok indulnak mély kosarakkal,
kis ösvényen lépegetnek,
szeder-levelet kosárba szednek -
tavaszi napok hamar elmennek,
teli a kamránk fehér ürömmel,
a lányok szíve várakozással:
házba mikor térnek a nagyúr fiával?

Hetedik hónapban hullócsillag árad,
nyolcadik hónapban aratják a nádat,
selyemhernyó-hónap: szederlevél-hónap,
a férfiember baltával ballag,
nyesünk kesze-kusza ágat,
tisztítjuk a szederfákat,
hetedik hónap: szól gébics hangja,
nyolcadik hónap: fonás hónapja,
hol sötét, hol sárga a szál,
ragyogó a piros fonál
pirosban a királyfi jár.

Negyedik hónap: fű virágzása,
ötödik hónap: cirpel a sáska,
nyolcadik hónap jó aratásra,
tizedik hónap: levél hullása,
első hónap: borz-vadászat,
összefogjuk a rókákat,
prémes mente készül a király fiának,
második hónap: szerte vadászunk,
eddzük inunk, bátorságunk,
kis vad-malac mind magunké,
az öregebbje király urunké.

Ötödik hónapban mozdul a szöcske lába,
hatodik hónapban megzizzen a szárnya,
hetedikben a mezőn van,
nyolcadikban ereszaljban,
kilencedikben a kapuboltban,
tizedik hónap tücsök hónapja,
benn fészkel az ágyak alatt,
füstöljük a patkányokat,
betömjük az ablakokat;
mikor év végére érünk,
a jó meleg házba térünk.

Hatodik hónapban eszünk szőlőt, szilvát,
hetedik hónapban főzünk babot, mályvát,
nyolcadik hónapban szedjük a datolyát,
tizedik hónap: rizs aratása,
tavaszi bor bugyogása,
hosszú élet és erő forrása,
hetedik hónapban dinnyét lakomázunk,
nyolcadik hónapban lopótököt vágunk,
kilencedik hónap: kender tilolása,
gyűljék a tűzifa, bogyó és saláta,
szántóvetők lakomája.

Kilencedik hónap: döngöljük a hombárt,
tizedik hónapban hordjuk a gabonát,
a kölest, a lassan s gyorsan érő magot,
kendert, búzát, babot, mit kezünk aratott,
szántóvetők, földművelők,
már behordtuk mind, ami nőtt,
kezdődjék a házi munka,
fűért járunk sok kis útra,
éjjel sodrunk sok kötelet,
foltozzuk a házfödelet
s megint vetés ideje lett.

Második hónap: a jeget bontjuk,
harmadik hónap: verembe hordjuk,
negyedik hónap: hajnalban kelünk,
bárányt áldozunk, hagymát szentelünk,
kilencedik hónap: erdőt-rétet dér üt,
tizedik hónapban tisztítjuk a szérűt,
csésze borral ünnepelünk,
bárányt s öreg birkát ölünk,
a szentélybe együtt megyünk,
ivótülköt ott emelünk:
határtalan-hosszan tartson az életünk.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA

 

220

A vendég-had szőnyegre tér,
balra és jobbra rendesen,
ott a sok pjen- és tou-edény,
hús és gyümölcs bőségesen,
jól-kevert rizsbor, nem silány,
ihat kedvére mindahány,
ott a dobok, csengők sora,
összecseng kehely és kupa,
a céltábla versenyre vár,
az íj mind felhúrozva már,
együtt van az íjász-sereg:
mutasd meg ügyességedet,
a nyílvesszőt a célba lődd,
disz-serleget nyerj mind előtt.

Fuvolások tánca forog,
nádsíp sipít és dob dobog,
a száz szertartás teljesül,
az ősök örvendhetnek ott,
a szertartás tökéletes,
egy a másra következik,
belüle gazdagság fakad,
utódok örvendhetnek itt,
kedv, mámor árad szerteszét,
zenét a győztesnek, zenét,
most mind párokká alakul,
jön és segít a háziúr,
megtöltik az ivóedényt,
legszebbnek, legjobbnak zenét!

A vendég-had szőnyegre tér,
mind udvarias, zajtalan,
amíg a mámor messze van,
viselkedésük gáncstalan,
de a mámor megérkezik,
viselkedésük változik,
elhagyják ülóhclyeik,
és táncra tánc következik:
amíg a mámor messze van,
illegnek udvariasan,
de a mámor megérkezik
s viselkedésük gáttalan,
mert részegnek se kint, se bent
nincs semmi gát és semmi rend.

A vendégek kapatosak,
rikácsolnak, rikkantanak,
feldől a pjen- és tou-edény,
kavarognak, mint szellemek,
mert mikor bortól részegek,
nem tudnak semmi illemet,
süvegük félrebillenik,
kör kör után következik:
hogyha elmennek részegen,
lépteiken áldás legyen,
ha itt maradnak részegen,
az erkölcs romokban hever:
egészséges a borivás,
de csupán illedelmesen.

A borivók keringenek,
részeg amaz, józan emez,
egy udvarmester felügyel,
és itt-ott segítségre lel;
ó, a garázda részegek
Fék nélkül szégyentelenek,
szóba se álljatok velük,
hadd érezzék a szégyenük,
illetlent ne fecsegjenek,
ne legyen nyelvükön mocsok,
amíg ugrálnak szerteszét,
akár a szarvatlan kosok
három kupa befűt nekik,
többit fék nélkül vedelik.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA

 

 

245

Ki népünket sarjasztotta,
a Kjang-béli Jüan nagyasszony,
népünket hogy fakasztotta?
Jött jin- és sze-áldozatra,
hogy a meddőség ne sujtsa,
lépett égi lábnyom nagyujjába,
legott vidám és gazdag lett,
fiu-gyermekkel áldott lett,
fiut szült és fölnevelte
s e gyermek a Köles Herceg.

Hogy a végső hónap megjött,
az elsőszülött előjött:
se repedés, se fájdalom,
se sérülés, se ártalom,
nyilvánvaló menny-oltalom,
magas ősnek segítsége,
kettős áldozat jutalma:
szülés csendes békessége.

Kitették a fiut keskeny útra:
marhák, juhok lábuk közt táplálták;
kitették a síkság erdejébe:
ottan erdő-irtók megtalálták;
kitették a síkos, fagyos jégre;
betakarták a madárkák;
elköltöztek a madárkák,
fázott, sírt a Köles Herceg,
mert erős volt, messze hangzott,
nagy sírása csengett-bongott.

Akkoron csúszkálni kezdett,
aztán lábra állt és lépett,
keresgélte az élelmet,
babbal ültetett be földet,
a bab menten szétindázott,
a gabonán telt kalász volt,
kender, búza kövérré telt,
a tökszár gyümölcsöt érlelt.

Jó gazda volt ama Köles Herceg,
tudta ő a rendjét-módját,
irtotta a buja dudvát,
vetett arany gazdagságot,
szál-növésű búzaszárak
magasodtak, virágzottak,
aztán kalászt is hajtottak;
látta, mennyi öröm abban,
ért kalászban kemény mag van:
hajléka is vala néki Taj-ban.

Minden javunk tőle ered:
dupla-szemű sötét köles,
piros köles, fehér köles;
szétterjedt a sötét köles,
ő aratott, méregetett;
piros köles, fehér köles,
nagy kévéket vállra vetett,
áldozatot hintegetett.

Hogy is, mint ís légyen áldozatunk?
most csépelünk, majd sajtolunk,
most rostálunk, majd taposunk,
majd áztatunk átázásig,
forralunk gőz-gomolygásig;
tanakodunk, gondoskodunk,
virágot és zsírt áldozunk,
keresztúton kost áldozunk,
kos pecsenyét sütünk-főzünk,
új évre így készülődünk.

Megtöltjük a fazekakat,
fazekakat, kondérokat,
lengedezve száll jó illat,
magas ősünk csendben nyughat,
jó az áldozati illat,
Köles Herceg tanította,
a nép tőle megtanulta
és mindmáig megtartotta.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA

 

264

Nézek az égre fölfelé,
nem süt ránk kegyesen a láng,
békességünk rég odavan,
ördögöket küldött le ránk,
a földön minden összedül,
nyüglődünk embertelenül,
rágcsál sok kártékony bogár,
sehol mérték, rend, nyugalom,
a bűnösök büntetlenek,
nincsen a jóknak jutalom.

A népnek szántóföldje van,
s elragadjátok féktelen;
a népnek közössége van,
s megraboljátok szüntelen;
elfogjátok, meggyötritek,
ki makulátlan, bűntelen
és szabadon eresztitek
ki lakolhatna bűnösen.

Falat rak a bölcs férfiú,
falat dönt a bölcs feleség,
szépséges a bölcs feleség,
boszorkány-bagoly-bölcseség,
a nőnek hosszu nyelve van,
a gonoszság pillére lett,
a zűr nem égből származik,
az asszonyoktól született;
kik jobbá nem nevelhetők:
a kiheréltek és a nők.

Ha köszörülik nyelvüket,
legtöbb rájuk ügyet se vet;
azt mondják: Ha nincs alkalom,
mi rosszat tehetnek vajon?
Vágyuk: háromszoros haszon,
jobbfajta ember tudja jól;
nem női gond a vezetés,
csupán a hernyó és szövés.

Mért büntet bennünket az ég?
mért nem szállnak jó szellemek?
Mert országoddal nem törődsz,
s ránk bocsátod gyűlöleted,
nem dobog velünk a szíved,
megrontod méltóságodat,
menekülnek az emberek,
zülleszted országaidat.

Csapásokat küld ránk az ég
és elterjeszti szerteszét,
emberek futnak szerteszét,
s a hű szívekben bánat ég,
csapásokat küld ránk az ég,
érezzük, közelít a vég,
emberek futnak szerteszét,
s a szívben bánat üszke ég.

A forrás magasba szökell,
a forrás mélységből fakad,
ó, az én szívem bánata
mért sajog a jelen miatt?
mért nem sajog a mult miatt?
vagy mért nem a jövő miatt?
A messzi, magas ég kegye
a jóknak biztonságot ad;
kövesd felséges őseid,
és így megmented önmagad.

WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA